2013. március 21., csütörtök

A Költészet Világnapja

Weöres Sándor: Szökj, lélek!

Vér s hús: sóvárgok, robbanok.
Mit tudsz, Föld? Hát ti, Csillagok? –
Óh, kész a lélek, de gyönge a test!
A gyémánt hajnal kopni kezd.
Minden kéne, de tétován
hányódom kis örömök zátonyán,
zátony magam is, málló kövület:
az erőm, az erőm, jaj, hova lett?
– De hisz még tudsz, még emlékezel:
te az egész világra éhezel
s várod a csodát, mint prédát a pók? –
Óh, tengerek! alkony! büszke hajók!
Friss lányok! pénz! új egek mámora!
Szökj, lélek, indulj, akárhova!
Szökj! merj! halj meg!… Csak ne vergődj tunyán
a gyávaság örök rabpiacán…

Én ezzel a Weöres Sándor versel emlékeznék a Költészet Világnapjára. Nagyon szeretem ezt a költőt és roppant szomorúnak tartom, hogy szinte csak a gyerekverseit ismerik, "picit" pesszimizmus jellemzi a műveit, de érdemes olvasgatni őket.

Számos színészünk szaval csodálatosan, Latinovits nagyon könnyen azonosult József Attilával, sajnálatos módon életünk is hasonlóan ért véget:



Arany János balladái szerintem verhetetlenek, a Híd-avatás az egyik kedvencem. Mozgalmas haláltánc,   Sinkovits szuper előadásban:




Végül egy nem szokványos szerelmes vers Kosztolányi tollából, szintén Latinovits előadásában:


1 megjegyzés: