Dühös fiúk (Angry Boys)

 Mai napon az HBO saját gyártású sorozatát szeretném bemutatni, a címe pedig nem más, mint a Dühös fúk.

Ez a sorozat tipikusan az, amit mindenkinek látnia kéne. Látni kell azt, hogy Ausztráliában milyen feltörekvő és mondhatom zseniális filmesek vannak. Chris Lilley munkássága kimagasló, hiszen ő a rendező, a színész, a forgatókönyvíró, a zeneszerző és még lehetne sorolni. Egyedülálló humora van, sokszor obszcén szavakat használnak a szereplők vagy éppen tájszólással szólalnak meg.Sajátos stílusa miatt sajnos kevesen rajonganak érte, emiatt is lehet talán, hogy Lilleynek még nem sikerült több évados sorozatot csinálnia. De ez senkinek ne vegye el a kedvét!



A történet az ausztráliai Duntban játszódik, ahol Chris Lilley szerepeiből (ugyanis 6 embert alakít) mindjárt találkozhatunk Nathannel és Daniellel, a két 17 éves ikerpárral, akik igazából a sorozat főszereplői.

• A fiúk vágya, hogy egész életükben a farmon dolgozhassanak, ahol élnek, ugyanis az apjuk fiatalon meghalt, így rájuk hárult a nagy feladat! Természetesen nem maradhatnak el kettőjük közt az apróbb szívatások (Nathan a tetőről hugyozza le Danielt) sem. Daniel általában saját társaságával lóg, Nathant pedig mindig megpróbálják kiközösíteni. Azonban kiderül, hogy Nathan lassan elveszti a hallását, ami miatt hamarosan be kell adni a hallás károsultak intézetébe, Daniel pedig ki is találja, hogy a búcsú bulira kiket hívna meg.

Nagyival folytatnám,aki ifjúsági nevelőintézetbe dolgozik mint nevelő:)

• Ő Nathan és Daniel nagyija...róla elég annyit tudni, hogy az intézetben tud nagyon kemény és máskor segítőkész nevelő lenni. Nagyon büszke arra, hogy ott dolgozhat, az intézetbe mindenki Nagyinak szólítja.

 Jen Okazaki

• Jen egy igazi egoista ember, aki csak magával törődik, illetve egy rossz anya, mivel a saját fiát használja fel a sok-sok bevételre. Gyermeke, Tim Okazaki egy 15 éves profi gördeszkás srác. Anyja által saját céget alapítanak Melegmódi néven, hiszen fiára ráskatulyázza a meleg gördeszkást, mert ez sokkal több rajongót vonz. Természetesen Timnek semmi beleszólása sem lehet....

 Blake Oakfield

• Blake profi szörfös, egykori világbajnok. Kivételesen sokat van a bandájával, a Mucca Mad Boysszal, emellett családapa is. Egy másik banda tagja súlyosan megsebesítette, pontosabban ellőtte a heréjét, így kénytelen felhagyni a profi szörfözéssel és gyerekekkel kezd el foglalkozni.

A végére hagytam a kedvenc karakteremet S.Mouse-t

• Amerikai rapper, olyan dalokkal lett a csúcsok csúcsán, mint az Üsd a könyököd úgy mint én, ám karrierje kettétörni látszik, mikor is a Szarok rátok című száma videoklipjében egy rendőrautóra szarik. Pöszesége végig hangsúlyos a sorozatba, ami sokat dob a karakterén, talán ezért is lett a kedvencem:)

Végül muszáj megemlítenem a szinkron zsenialitását és azt az embert, akinek köszönhetjük ezt a rendkívülien jó élményt. Ő Fekete Zoltán. Hangját az egész ország ismeri -aki nem, annak elég, ha annyit mondok: Butters a South Parkból, Bozont a Scooby Dooból vagy éppen Dr. Robert Chase a Doktor Houseból...lehetne sorolni:)





Márk

LGT főpróba február 14.

Amíg az emlék friss persze, már épp 2 hete ennek is,de azért egy kicsit gondoltam írok róla.
Nem kezdem azzal a maszlaggal,hogy az LGT mikor mekkora sikereket ért el, mert ezt már mindenki tudja, azt viszont, hogy 60 felett is képesek voltak több, mint 40 ezer embert elcsábítani és elszórakoztatni 3 órán keresztül, azt csak azok tudják, akik részt vettek ezen az eseményen.

A főpróba este 19 órára volt írva, de mi ketten a barátommal már előtte egy órával megérkeztünk.Megmondom őszintén, arra számítottam, hogy csak pár ezer ember lesz, mivel erre a főpróbára csak igényelt jegyekkel lehetett bejutni, ahhoz képest lett 6-8 ezer ember:)

Furcsa, hogy mennyi ismert emberrel lehet itt találkozni, illetve olyan emberekkel is, akikre nem is számítanánk.
Állóhelyes jegyünk volt, így hát annak megfelelően a küzdőtérre igyekeztünk. Már a belépés után két fiatal hölgy állított meg minket azzal, hogy a koncert dvd-hez készítenek pár interjút és hogy szeretnének pár kérdést feltenni. Belegyeztünk természetesen, de nagyon remélem így utólag is, hogy megvágják jó alaposan, ugyanis igencsak kerestem a szavakat:D

A koncert ha negyedórás csúszással is, de elkezdődik. Presser bemondja, hogy lehet majd megállnak néhány szám közben, mivel ez egy főpróba és ezek természetesek,végül aztán nem így lett:)
Nem szeretnék bővebben belemenni a koncertbe, mert nem vagyok nagy LGT rajongó, a kötelező dalokat tudom, sőt még olyanokat is, amiket nem szoktak koncerten játszani.
Az első negyedóra rendkívüli jó tempóban kezdődött, az emberek körülöttem mind széles vigyorral és lelkesedéssel énekelték végig a számokat, de aztán valahogy leült a koncert.Azt éreztem, hogy rosszul választották meg a dalok sorrendjét. Egyszer pörgős, egyszer pedig lassú és szerintem több embernek sem tetszett ez, mert rengetegen szállingóztak már el a végére.
Ennyi legyen a negatívum!

Pozitívum: A zenészek megérdemelnek egy hatalmas dicséretet, mert valljuk be, lehet itt pénzről beszélni, de azért ezt végig csinálni 60 év fölött, azért az lehengerlő. Attól függetlenül,valahogy néha leült a koncert, az együttes egy pillanatra sem fáradt el; minden dalba beleadták a lelküket és azt a profizmust, amit már 40 éve csinálnak. Minden hang a helyén volt, még ha a hangosítással lehetett volna még mit bíbelődni, bár nem tudom, hogy a koncerten milyen volt a hangzás.
Kiemelném külön Somló Tamást, aki valami akkorát énekelt a Segíts nekem című dalban, hogy azt el sem lehet hinni.

Végszóra pedig annyit -természetesen ez mind szubjektív vélemény-, hogy az LGT-nek a szabadtéri színpad állt a legeslegjobban. Presserék itt is megpróbálták megcsinálni a Tabánt, azzal, hogy hirtelen a nézőtér közepén egy kialakított kis színpadra álltak fel (én és többen is jó ötletnek tartottuk). Legalább egy kicsit családiasabb lett a hely:D
S bár én nem éltem azokban az időkben, amikor még ők voltak a csúcson és még csak vissza sem lehet hozni, de érzésem szerint szükség van az ilyen összeállásokra, mint ahogy az Omega is tette-vagy 2006-ban a Piramis és lehetne még sorolni...

Márk

Martha Marcy May Marlene

Ez a kaotikus cím egy egy éve megjelent alkotáshoz tartozik és hűen tükrözi a történetét. Az elmúlt idők egyik kedvence nálam Sean Durkin első igazi rendezése, ami a maga idejében a fesztiválok egyik sztárja volt...nem véletlenül! Egy sokak által ellentmondásosnak és tabunak számító témát feszeget, a szekták működését, árnyoldalát és a belőlük való menekülést.

Nyitásként egy farmon élő közösség életébe látunk bele, ahol mindenkinek megvan a maga feladata és szigorú keretek közé van szorítva. Ez már önmagában bizarr, ráadásul túl nagy a csönd; ezt megfejeli a vacsora, ahol a férfiak és nők külön étkeznek (természetesen ez előzőek kezdik). Hajnalra virradóra egy lány futásnak ered az erdőben (hívjuk M-nek, mert a valódi neve Martha, a szekta feje Marcy Maynek keresztelte át, viszont a közösség női tagjainak a telefonban egységesen Marlene a neve), a többiek pedig utána. Valahogy sikerül kijutnia a városba, nagyjából zökkenőmentesen, majd hívja 2 éve nem látott nővérét, aki azonnal érte megy és a házába fogadja.

Innentől válik érdekessé a történet, ugyanis M fejében izgalmasan keveredik a valós, a fikció és a különböző szektás emlékek. Az utóbbiakból megtudhatjuk, hogy a vezetőjük, Patrick hogyan csábítja a farmra a fiatalokat, hogyan avatja be a lányokat és szerez pénzt. Az erőszak, a szex és a "hit" nagyon furcsa és hátborzongató elegyét tekinthetjük a mai társadalom görbetükrének, hiszen itt minden közös, a ruhák, a vagyonuk és a saját testük is. A konvenciók teljes elutasítása sötét felhőként szivárog be a bizonytalan fiatalok elméjébe, már a gyilkosságot is máshogy értelmezik, szinte már csodásnak tarják. M-et viszont ez megijeszti, talán ennek köszönhető a kiábrándulása, ám a két évig folyatott hagyományokat nehezen hagyja maga mögött. A nővére és a sógora házában összezavarodik, nem hajlandó elmondani az igazat, a megszokott napi egyszeri evéshez tartja magát, meztelenül ugrik bele a tóba úszni...de a legmegdöbbentőbb, amikor a szeretkező Lucyék ágyához kuporodik, mert nem tud megbirkózni az egyedülléttel.

Számomra a filmben a legjobb, hogy rengeteg kérdést hagy maga után. M múltjáról és családjáról nem sokat tudunk, mégis biztosak lehetünk benne, hogy sosem volt egyszerű élete és a nővérére se számíthatott igazán. Menekülése utáni paranoiája és a vélt vagy ténylegesen felbukkant társairól se tudunk semmit, pedig a zárójelenetben mintha drasztikus módon figyelmeztettek volna (ez teljesen lezáratlan). Ez biztos sokakat idegesít, de én szeretem, ha több marad a fantáziának :)

Főhősünket Elizabeth Olsen alakítja, igen, a híres ikerpár húga, ám számottevő különbség, hogy ő tanulta a színészetet és nagyon is jól meg neki. Szerencsére egyre keresettebb, így remélhetőleg még sok hasonlóan fantasztikus alakítást láthatunk tőle. Ebben a filmben teljes átéléssel játszik, szinte elhiszem róla, hogy a való életben is hasonló nála a zavar. A szekta vezetőjét John Hawkes jeleníti meg, akit láthattunk már jobb bőrben és pozitívabb szerepben is, de nekem még így szerethető figura.

Meleg szívvel azoknak, akiknek még nem elég zaklatott a lelki világuk és érdeklődnek a szélsőséges, zárt közösségek iránt.





Trailer:


          

Virág

Kezdjünk neki 2!:)

Üdv mindenkinek!

Én Márk vagyok,a blog másik írója ha nevezhetjük így....:)
Rólam csak annyit,hogy imádom a filmeket és a zenéket, ha tehetném akkor pedig a 70-s 80-s években élnék!
Tanulmányaimat sajnos nem tudtam úgy tervezni, ahogy akartam, mondhatom úgy is, hogy teljesen mást tanulok, mint amit szeretnék, de szerencsére ez a blog nem erről fog szólni!:D
Másrészt pedig szerencsém volt kipróbálni magamat az élsportban, s mind ez hatalmas erőt adott abban, hogy életemet másképp éljem, nyilván ezért vállt mára már szállóigévé, hogy az élsport megtanít az önfegyelemre.
S mind ezt köszönhetem a kézilabdának,ugyan úgy a barátaimnak és a családomnak!

 Ezzel a nótával indítanék!

Hát kezdjünk neki!

Sziasztok!

A cím elárul mindent :) Én Virág vagyok és ennek a leendő kulturális blognak az egyik megalkotója.
Most nyögöm a végét az egyetemnek, ahol magyart és színháztörténetet tanultam, munkaköri kötelességemnek tartom a művészetek követését. Imádom a zenét, a filmeket, az irodalmat, a színházat, az utazást és a szórakozást. Úgy gondolom, az élet csak úgy jó, ha minden egyes pillanatát kiélvezzük. Tőlem mindenfélére számíthattok, szeretem az undergroundot, de az éppen hypolt dolgoktól sem fordulok el! Már van egy blogom, ami teljesen más, de remélem ez is menni fog :)


 Várunk vissza mihamarabb!

Virág