Ez a kaotikus cím egy egy éve megjelent alkotáshoz tartozik és hűen tükrözi a történetét. Az elmúlt idők egyik kedvence nálam Sean Durkin első igazi rendezése, ami a maga idejében a fesztiválok egyik sztárja volt...nem véletlenül! Egy sokak által ellentmondásosnak és tabunak számító témát feszeget, a szekták működését, árnyoldalát és a belőlük való menekülést.
Nyitásként egy farmon élő közösség életébe látunk bele, ahol mindenkinek megvan a maga feladata és szigorú keretek közé van szorítva. Ez már önmagában bizarr, ráadásul túl nagy a csönd; ezt megfejeli a vacsora, ahol a férfiak és nők külön étkeznek (természetesen ez előzőek kezdik). Hajnalra virradóra egy lány futásnak ered az erdőben (hívjuk M-nek, mert a valódi neve Martha, a szekta feje Marcy Maynek keresztelte át, viszont a közösség női tagjainak a telefonban egységesen Marlene a neve), a többiek pedig utána. Valahogy sikerül kijutnia a városba, nagyjából zökkenőmentesen, majd hívja 2 éve nem látott nővérét, aki azonnal érte megy és a házába fogadja.
Innentől válik érdekessé a történet, ugyanis M fejében izgalmasan keveredik a valós, a fikció és a különböző szektás emlékek. Az utóbbiakból megtudhatjuk, hogy a vezetőjük, Patrick hogyan csábítja a farmra a fiatalokat, hogyan avatja be a lányokat és szerez pénzt. Az erőszak, a szex és a "hit" nagyon furcsa és hátborzongató elegyét tekinthetjük a mai társadalom görbetükrének, hiszen itt minden közös, a ruhák, a vagyonuk és a saját testük is. A konvenciók teljes elutasítása sötét felhőként szivárog be a bizonytalan fiatalok elméjébe, már a gyilkosságot is máshogy értelmezik, szinte már csodásnak tarják. M-et viszont ez megijeszti, talán ennek köszönhető a kiábrándulása, ám a két évig folyatott hagyományokat nehezen hagyja maga mögött. A nővére és a sógora házában összezavarodik, nem hajlandó elmondani az igazat, a megszokott napi egyszeri evéshez tartja magát, meztelenül ugrik bele a tóba úszni...de a legmegdöbbentőbb, amikor a szeretkező Lucyék ágyához kuporodik, mert nem tud megbirkózni az egyedülléttel.
Számomra a filmben a legjobb, hogy rengeteg kérdést hagy maga után. M múltjáról és családjáról nem sokat tudunk, mégis biztosak lehetünk benne, hogy sosem volt egyszerű élete és a nővérére se számíthatott igazán. Menekülése utáni paranoiája és a vélt vagy ténylegesen felbukkant társairól se tudunk semmit, pedig a zárójelenetben mintha drasztikus módon figyelmeztettek volna (ez teljesen lezáratlan). Ez biztos sokakat idegesít, de én szeretem, ha több marad a fantáziának :)
Főhősünket Elizabeth Olsen alakítja, igen, a híres ikerpár húga, ám számottevő különbség, hogy ő tanulta a színészetet és nagyon is jól meg neki. Szerencsére egyre keresettebb, így remélhetőleg még sok hasonlóan fantasztikus alakítást láthatunk tőle. Ebben a filmben teljes átéléssel játszik, szinte elhiszem róla, hogy a való életben is hasonló nála a zavar. A szekta vezetőjét John Hawkes jeleníti meg, akit láthattunk már jobb bőrben és pozitívabb szerepben is, de nekem még így szerethető figura.
Meleg szívvel azoknak, akiknek még nem elég zaklatott a lelki világuk és érdeklődnek a szélsőséges, zárt közösségek iránt.
Én Márk vagyok,a blog másik írója ha nevezhetjük így....:)
Rólam csak annyit,hogy imádom a filmeket és a zenéket, ha tehetném akkor pedig a 70-s 80-s években élnék!
Tanulmányaimat sajnos nem tudtam úgy tervezni, ahogy akartam, mondhatom úgy is, hogy teljesen mást tanulok, mint amit szeretnék, de szerencsére ez a blog nem erről fog szólni!:D
Másrészt pedig szerencsém volt kipróbálni magamat az élsportban, s mind ez hatalmas erőt adott abban, hogy életemet másképp éljem, nyilván ezért vállt mára már szállóigévé, hogy az élsport megtanít az önfegyelemre.
S mind ezt köszönhetem a kézilabdának,ugyan úgy a barátaimnak és a családomnak!
A cím elárul mindent :) Én Virág vagyok és ennek a leendő kulturális blognak az egyik megalkotója.
Most nyögöm a végét az egyetemnek, ahol magyart és színháztörténetet tanultam, munkaköri kötelességemnek tartom a művészetek követését. Imádom a zenét, a filmeket, az irodalmat, a színházat, az utazást és a szórakozást. Úgy gondolom, az élet csak úgy jó, ha minden egyes pillanatát kiélvezzük. Tőlem mindenfélére számíthattok, szeretem az undergroundot, de az éppen hypolt dolgoktól sem fordulok el! Már van egy blogom, ami teljesen más, de remélem ez is menni fog :)
