Ez a kaotikus cím egy egy éve megjelent alkotáshoz tartozik és hűen tükrözi a történetét. Az elmúlt idők egyik kedvence nálam Sean Durkin első igazi rendezése, ami a maga idejében a fesztiválok egyik sztárja volt...nem véletlenül! Egy sokak által ellentmondásosnak és tabunak számító témát feszeget, a szekták működését, árnyoldalát és a belőlük való menekülést.
Nyitásként egy farmon élő közösség életébe látunk bele, ahol mindenkinek megvan a maga feladata és szigorú keretek közé van szorítva. Ez már önmagában bizarr, ráadásul túl nagy a csönd; ezt megfejeli a vacsora, ahol a férfiak és nők külön étkeznek (természetesen ez előzőek kezdik). Hajnalra virradóra egy lány futásnak ered az erdőben (hívjuk M-nek, mert a valódi neve Martha, a szekta feje Marcy Maynek keresztelte át, viszont a közösség női tagjainak a telefonban egységesen Marlene a neve), a többiek pedig utána. Valahogy sikerül kijutnia a városba, nagyjából zökkenőmentesen, majd hívja 2 éve nem látott nővérét, aki azonnal érte megy és a házába fogadja.
Innentől válik érdekessé a történet, ugyanis M fejében izgalmasan keveredik a valós, a fikció és a különböző szektás emlékek. Az utóbbiakból megtudhatjuk, hogy a vezetőjük, Patrick hogyan csábítja a farmra a fiatalokat, hogyan avatja be a lányokat és szerez pénzt. Az erőszak, a szex és a "hit" nagyon furcsa és hátborzongató elegyét tekinthetjük a mai társadalom görbetükrének, hiszen itt minden közös, a ruhák, a vagyonuk és a saját testük is. A konvenciók teljes elutasítása sötét felhőként szivárog be a bizonytalan fiatalok elméjébe, már a gyilkosságot is máshogy értelmezik, szinte már csodásnak tarják. M-et viszont ez megijeszti, talán ennek köszönhető a kiábrándulása, ám a két évig folyatott hagyományokat nehezen hagyja maga mögött. A nővére és a sógora házában összezavarodik, nem hajlandó elmondani az igazat, a megszokott napi egyszeri evéshez tartja magát, meztelenül ugrik bele a tóba úszni...de a legmegdöbbentőbb, amikor a szeretkező Lucyék ágyához kuporodik, mert nem tud megbirkózni az egyedülléttel.
Számomra a filmben a legjobb, hogy rengeteg kérdést hagy maga után. M múltjáról és családjáról nem sokat tudunk, mégis biztosak lehetünk benne, hogy sosem volt egyszerű élete és a nővérére se számíthatott igazán. Menekülése utáni paranoiája és a vélt vagy ténylegesen felbukkant társairól se tudunk semmit, pedig a zárójelenetben mintha drasztikus módon figyelmeztettek volna (ez teljesen lezáratlan). Ez biztos sokakat idegesít, de én szeretem, ha több marad a fantáziának :)
Főhősünket Elizabeth Olsen alakítja, igen, a híres ikerpár húga, ám számottevő különbség, hogy ő tanulta a színészetet és nagyon is jól meg neki. Szerencsére egyre keresettebb, így remélhetőleg még sok hasonlóan fantasztikus alakítást láthatunk tőle. Ebben a filmben teljes átéléssel játszik, szinte elhiszem róla, hogy a való életben is hasonló nála a zavar. A szekta vezetőjét John Hawkes jeleníti meg, akit láthattunk már jobb bőrben és pozitívabb szerepben is, de nekem még így szerethető figura.
Meleg szívvel azoknak, akiknek még nem elég zaklatott a lelki világuk és érdeklődnek a szélsőséges, zárt közösségek iránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése