A Költészet Világnapja

Weöres Sándor: Szökj, lélek!

Vér s hús: sóvárgok, robbanok. Mit tudsz, Föld? Hát ti, Csillagok? – Óh, kész a lélek, de gyönge a test! A gyémánt hajnal kopni kezd. Minden kéne, de tétován hányódom kis örömök zátonyán, zátony magam is, málló kövület: az erőm, az erőm, jaj, hova lett? – De hisz még tudsz, még emlékezel: te az egész világra éhezel s várod a csodát, mint prédát a pók? – Óh, tengerek! alkony! büszke hajók! Friss lányok! pénz! új egek mámora! Szökj, lélek, indulj, akárhova! Szökj! merj! halj meg!… Csak ne vergődj tunyán a gyávaság örök rabpiacán…

Én ezzel a Weöres Sándor versel emlékeznék a Költészet Világnapjára. Nagyon szeretem ezt a költőt és roppant szomorúnak tartom, hogy szinte csak a gyerekverseit ismerik, "picit" pesszimizmus jellemzi a műveit, de érdemes olvasgatni őket.

Számos színészünk szaval csodálatosan, Latinovits nagyon könnyen azonosult József Attilával, sajnálatos módon életünk is hasonlóan ért véget:



Arany János balladái szerintem verhetetlenek, a Híd-avatás az egyik kedvencem. Mozgalmas haláltánc,   Sinkovits szuper előadásban:




Végül egy nem szokványos szerelmes vers Kosztolányi tollából, szintén Latinovits előadásában: