Dolmány Attila interjú

Dolmány Attila, ha mondhatom így, az egyik legkedveltebb szinkronhang Magyarországon. 1975. június 17-én született. Színház- és Filmművészeti Egyetemet  végzett 2001-ben, 2008-ban a Színikritikusok díját is elnyerte. Budapesti Kamaraszínház volt tagja. Jelenleg szabadúszó színész. 

Emellett rengetegszer hallhatjuk a tévékben, rádiókban.

Jelentősebb szerepei a szinkronban:

CSI: New York-i helyszínelők: Dr. Sheldon Hawkes
Family Guy: Stewie Griffin 
South Park: Kyle Broflovski 
A mentalista: Kendall Cho 
Kés alatt: Christian Troy

Híres színházi szerepei:

Világtalanok - Józsi, a vak fiú

Árpádház -II. István; II.László

A Caligula-klán - Caligula

Tangó - Artur

Díjai:

ODE 1992.,
Ráday Sári díj 2004.,
Drámaíró fesztivál kétszeres díjazott,
Színikritikusok díja 2008.,
többszörös Jászai és Gundel díj jelölt.

Ezúton is szeretném megköszönni még egyszer, hogy ez az az interjú létrejöhetett!


Mi motivál abban, hogy a színészi pályát válaszd?

Ez egy hosszú történet, megpróbálom összefoglalni. Gimnazistaként már több szavalóversenyen részt vettem, hobbiként amatőr szinten színészkedtem. Matematikusnak, csillagásznak készültem; érettségi után az ELTE matek-fizika szakán tanultam, de mellette minden évben felvételiztem a Színművészetire. Egy év után halasztottam az ELTE-n, délelőtt felvételiztem másodjára színész szakra, ismét kirúgtak a második rostán...délután leszerződtem a Madách Színházhoz és így maradtam. Ami miatt ez lett a hivatásom -talán a már sokszor elmondott ok-, a színház számomra nem csak egy oltári szentség, hanem katedra, ahol én lehetek a tanár, és a néző a diák. A mai napig teljes gőzerővel dolgozom minden munkámon; háttéranyagot gyűjtök, akár meg is tapasztalom a szerep által megkívánt helyzeteket; például amikor vakot játszottam, két hónapig egy vak fiúval töltöttem mindennapjaimat. Szeretek, szeretnék átadni érzelmeket és gondolatokat az embereknek; megosztani az élettapasztalataimat, mások gondolatait; üzenni, segíteni. És ehhez a színészet jó alap.

Hogyan tudja egy színész leküzdeni a lámpalázát? Ha egyáltalán van neked...

Volt. Van is, de furcsa módon minél többet vagy nézők előtt, annál könnyebb. Nekem a mai napig minden előadás előtt muszáj lenne elmennem a mosdóba, de ez az érzés kezdés előtt két perccel tör rám, tehát nincs menekvés. Le lehet győzni, akarni kell és az éppen aktuális munkára koncentrálni. És a koncentráció nagy úr! Észre sem veszem, amikor elmúlik a lámpalázam, de sokszor előadás után tér vissza, nagy szívdobbanásokkal. Szükség van egy nagy levegőre és annak tudatára, mit kell csinálni; ez mindig megoldás. Fontos észnél lenni a színpadon!

Hogy állsz a szinkronhoz? Annyira becsülöd, mint a többi munkád?

Szeretem. Olykor, amikor utazom, akár színház miatt is, mindig eszemben van, hogy -bár én is megszoktam- hallom a hangomat nap mint nap, mások is ezt teszik (tévében, rádióban); én pedig nyugodtan ülök, mert senki sem tudja, hogy az a hang én vagyok. De magáról a munkáról, sőt inkább "örömről", amit a szinkron ad, néha máshogy gondolkozom. Tudod, sokszor kell olyat szinkronizálni, amit nem szeretnél, de azt is tudásod legjavával kell elővezetni. Egészen más embert, más fajta figyelmet igényel a szinkron, mint egy színházi vagy filmes munka; pláne a mai "gyáripari" rendszerben. Van, hogy egy nap alatt akár négy-öt filmet kell megcsinálni, legyen az sorozat, mozi, természettudományi. Igen, megbecsülöm, de igazán csak akkor, ha azok is ezt teszik, akik felkértek a feladatra. Sajnos erre mostanság kevesebb a jó példa...

Viszont a mozifilmek komolyabb odafigyelést igényelnek. Vagy rosszul gondolom?

Nem gondolod rosszul, valóban vannak olyan munkák, amikre jobban odafigyelünk, de ezek nem feltétlenül mozik. Sok sorozatom vagy egyéni filmek vannak, amik csak dvd-re vagy tévére mentek, amik kihívást jelentettek; persze más műfajok, mint az egyéb futószalag filmek. A mozifilm viszont mindig sarkosan koncentrált munkát igényel, hiszen ott a megrendelők is felrakják a léc kezdő magasságát, így ezekben sokszor afölött kell teljesíteni.

Mennyire volt nehéz a Family Guy-ban Stewie hangját megszólaltatni? Eredetileg ő angol akcentussal beszél?!

Ez érdekes volt, mert általában minden szerephez szinte első alkalommal megtaláltuk az odaillő hangot...de emlékszem, hogy Dóczi Orsival körülbelül az első öt rész alatt sikerült megszülnünk Stewie hangját. Nem akartunk akcentust, mert az a magyar szinkronban nem élt volna meg. Jó pár alkalom után rátaláltunk a kis agresszív, ellenben nagyon intellektuális és arisztokratikus hanglejtésre. Talán ez áll magyarul stílusában a legközelebb az eredeti figurához. Onnantól pedig már beépült a tudatomba.

Miből áll egy napod? Nem tartod monotonnak?

Sosem monoton. Össze-vissza ébredek, sokszor azt sem tudom, mi dolgom aznap. Igen csak változatosak a napjaim. Van, hogy reggel az óvodában kezdek, rohanok szinkronba, majd próbálok, újabb szinkron, este előadás; mire hazaérek, összeesem. De olyan is van, amikor csak tíz percnyi munkám van és egész nap várom a sült galambot.

Az utolsó és egyben kedvenc kérdésem jön...Mi az öt kedvenc filmed?

A top öt nehéz kérdés, mert rengeteg kedvencem van; nem is nagyon tudok választani. Ha már muszáj, akkor -nem helyezési sorrendben- a Jákob lajtorjája, a Taxisofőr, a Remény rabjai, az Ébredések, a Büszkeség és balítélet és hogy egy sorozatot is mondjak, Kés/alatt. De emellett Family Guy fan vagyok, emellett szeretem többek közt a Dr. House-t, a Jóbarátokat...ha tovább sorolnám, sose lenne vége ennek az interjúnak.

Készítette: Csiaki Márk