A Költészet Világnapja

Weöres Sándor: Szökj, lélek!

Vér s hús: sóvárgok, robbanok. Mit tudsz, Föld? Hát ti, Csillagok? – Óh, kész a lélek, de gyönge a test! A gyémánt hajnal kopni kezd. Minden kéne, de tétován hányódom kis örömök zátonyán, zátony magam is, málló kövület: az erőm, az erőm, jaj, hova lett? – De hisz még tudsz, még emlékezel: te az egész világra éhezel s várod a csodát, mint prédát a pók? – Óh, tengerek! alkony! büszke hajók! Friss lányok! pénz! új egek mámora! Szökj, lélek, indulj, akárhova! Szökj! merj! halj meg!… Csak ne vergődj tunyán a gyávaság örök rabpiacán…

Én ezzel a Weöres Sándor versel emlékeznék a Költészet Világnapjára. Nagyon szeretem ezt a költőt és roppant szomorúnak tartom, hogy szinte csak a gyerekverseit ismerik, "picit" pesszimizmus jellemzi a műveit, de érdemes olvasgatni őket.

Számos színészünk szaval csodálatosan, Latinovits nagyon könnyen azonosult József Attilával, sajnálatos módon életünk is hasonlóan ért véget:



Arany János balladái szerintem verhetetlenek, a Híd-avatás az egyik kedvencem. Mozgalmas haláltánc,   Sinkovits szuper előadásban:




Végül egy nem szokványos szerelmes vers Kosztolányi tollából, szintén Latinovits előadásában:

Édes Emma, drága Böbe

   Sok-sok gyöngyszem akad a magyar filmek közt, nekem személyes kedvencem ez az alkotás.

 1992-ben jelent meg, témájában is illeszkedik ehhez az időszakhoz. A film alcíme Vázlatok, aktok, ami utal a lecsupaszított jellemekre és a könyörtelen valóságra. A rendszerváltás utáni Magyarországot két fiatal nő, Emma és Böbe perspektíváján át látjuk. Mindketten vidékről érkeztek Budapestre, ahol diplomás tanárokként dolgoznak, ám nem alakulnak terv szerint a dolgaik. Fizetésük nem elég egy valamirevaló albérletre, ezért tanáriszállón élnek és csak álmodozhatnak egy szebb jövőről. Ha ez még nem lenne elég, az ország változásai miatt orosz nyelvtanárként szinte feleslegesek, ezért esti átképzésen küzdenek az angol nyelvvel. Eközben a tanáriban az idősebbek minősíthetetlenül beszélnek velük és folyamatosan egymásra mutatnak a politikai hovatartozás miatt.

Édes Emmánk (Johanna ter Steege) egy roppant naiv, széplelkű nő; akinek még a szerelmi élete is reménytelen. Szinte már üldözi az iskolája igazgatóját, akivel régebben voltak szép pillanataik, ám a férfi már távolságtartó vele -néha azért a testiség győz. Tanári keresetét takarítással egészíti ki, keményen dolgozik és fejleszti magát, de mégse jut előrébb. Csak egy dolgot tud biztosan: nem akar visszamenni az Alföldre. Óriási igazságérzete van, nem érti, miért nem buktathat meg egy diákot se oroszból; ahogy azt sem, hogy miért nem létezik már tiszta szeretet. Ettől függetlenül feltalálja magát, amit remekül példáz az az eset, amikor a szatír támadóját nemes egyszerűséggel "tökön rúgja" és elrohan. Mivel romantikus és hűséges, nem érti barátnője, Böbe életstílusát, nem szeretne részt venni a férfiak kihasználásában.

Drága Böbe (Börcsök Enikő) egy öntörvényű, nagyszájú nőszemély, aki tökéletesen tisztában van vele, hogy mit akar az élettől. Nem riad vissza semmitől, ha el akarja érni a célját...jól akar élni, éttermekbe járni, ruhákat vásárolni, szórakozni. A film végén ki is derül, hogy hogyan akarta véghezvinni tervét; prostitúció és valutaváltogatás vádjával börtönbe kerül két hónapra. Ez minden tettére magyarázatot ad, sokszor volt kihívó a viselkedése és a belvárosban szinte vadászott a külföldi férfiakra. A szexet eszközként használta, valószínűleg még a pedagógusszállás helyeire is így tett szert. Ennek ellenére mégis nagyon szerethető figura, ő az egyetlen, akinek nem elég az a kevés, ami megadatott neki és aki nem hajlandó elfogadni a szomorú valóságot.

Annak ellenére, hogy a hölgyek ellentétei egymásnak, a legjobb barátnők. Nem ismerik egymás titkait, nem értik meg a másik életstílusát és döntéseit, de nagyon szeretik egymást. A hétvégi házban töltött napok még közelebb hozzák őket egymáshoz, itt végre őszinte beszélgetésnek lehetünk tanúja. Itt hangzik el az egyik kedvenc idézetem, ami tökéletesen összefoglalja kettejük lényegiségét: "Aki apáca, az imádkozhat, a kurva az meg keféljen.". A film során lappang kimondatlanul, hogy ez a két nő több, mint barát. Több apró mozzanat is utal rá, hogy a történet tulajdonképpen egy leszbikus szerelemről szól, ám ez még manapság felháborító és tabutéma.

Szabó István zseniális alkotása alacsony költségvetéssel készül, ám ezt semmit nem von le értékéből. Talán ez a legpesszimistább műve, de a filmben látott magyar valóság nagyon hasonlít napjainkéra. Az egyik legszemléletesebb és legszomorúbb rész, amikor egy filmhez keresnek meztelen nőket egy török gőzfürdős jelenethez. A megjelent hölgyek egytől egyig pedagógusok, óvónők, ápolónők...

Színészek közül érdemes még megemlíteni Andorai Pétert, aki Stefanovics igazgatót jeleníti meg. Remekül illik hozzá a kissé idegbeteg, minden hájjal megkent és női lelkeket eltipró karakter. Szinte minden tettében jelen van a félelem, hogy menesztik a helyéről pusztán azért, mert régóta van ott; de az emberi oldalát is láthatjuk, amikor apja hagyományait követve elhozza a kormányváltás miatt feleslegessé vált régi iskolanévtáblát.


Személyes kedvencem Mucsi Zoltán, aki Szilárdot, a rajztanárt játsza. Figurája nagyon humoros és könnyed, ő az, aki egyszerűen csak élvezi az életet. Az ő helyzete se könnyű tanárként, a lányokkal együtt a szállón lakik és plusz keresetként belvárosi utcákon portrékat rajzol. Ő a kor gondolkodása szerinti művész, érzékenyebb férfi. Kivárja a megfelelő pillanatot, hogy meghódítsa Emmát, s miután ez remekül sikerül, leül megrajzolni az alvó nőt. Nagyon szeretném azt hinni, hogy tényleg ő csinálta a filmbeli rajzokat :)

Végül kötelességem megemlíteni Jordán Tamás, aki a Böbe után nyomozó Szaglár századost testesíti meg. Sajnos kicsi a szerepe, de nyomot hagy!
Az Édes Emma, drága Böbét több alkalommal is kitüntették, megjelenése évében elnyerte a berlini Ezüst Medve díjat és Rómában az Olasz Filmkritikusok Szövetsége Ezüst Szalag díját legjobb európai filmrendező okán. A színészek közül Johanna Ter Steege a Magyar Filmkritikusok Díját érdemelte ki a legjobb női alakítással.

Interjú Fekete Zoltánnal

Fekete Zoltánt szinte mindenki ismerheti már a tévéfilmekből, hiszen jellegzetes orgánuma miatt számtalan filmben és mesében szinkronizált, emellett fiatal kora óta játszik színházakban is. Ismertebb munkái közé tartozik:  

• Két pasi meg egy kicsi (Alan Harper - Jon Cryer)

•  Doktor House (Dr. Robert Chase- Jesse Spencer)

•  Melrose Place (Matt Fielding- Doug Savant)

•  Scooby Doo (Bozont)

•  South Park (Leopold 'Butters')

Munkáját kiskorom óta követem, most pedig nemrég a Dühös fiúk c. sorozat miatt határoztam el, hogy interjút készítsek vele.

Márk: Szia! Nagyon szépen köszönjük, hogy belementél az interjúba! Először is szeretném megtudni, hogy mekkora kihívást jelentett számodra a Dühös fiúk című sorozat?

F.Z.: Valójában nagyon kemény munka volt, mert egy kiváló színészt kellett szinkronizálni, ám a legnagyobb feladatot a koncentráció jelentette. Meg persze, hogy végig bírjam tartani a figurát, vagyis figurákat.

M: Mennyi időbe telik egy ilyen sorozat szinkronizálásának felvétele?

F.Z.: Ha jól emlékszem három nap alatt vettük fel, ami heti egy munkanapot jelent.

M: Melyik karaktert szeretted meg leginkább, ki áll közelebb a szívedhez?

FZ: A legjobban Dan-t szerettem, mert a suttyósága mellett hatalmas szíve van, a másik két kedvencem Jen és S.Mouse volt.

M: S.Mouse volt a kedvencem! A pöszeségével együtt :)

FZ: Szenvedtem vele rendesen! A zenés részeknél eléggé megnehezítette a dolgom.

M: Már régebben említettem , hogy rengeteg meséhez adtad a hangod. A hétköznapi életben a gyerekek is felismerik a hangodat?

FZ: Volt már rá példa, de inkább a felnőttekre jellemző. Az lehet az oka, hogy a mesékben általában el kell változtatnom a hangom a figurának megfelelően.

M: Mi a helyzet a Rock Színházzal? Jobban tetszett a szinkronizálás?

FZ: Miután az a színház megszűnt, nem akartam kötöttségeket, ezért a szabadúszást választottam.

M: Ha már itt tartunk, gondolom a zenei ízlésedbe van helye a rocknak?!

FZ: Szeretem, bár ezek a darabok rockoperák és musicelek voltak. Zenében mindenevő vagyok, kedvelem a rockot, de az elektronikus zenét is...Tulajdonképpen mindent, aminek van dallama.

M: Talán fesztiválokra is jársz?

FZ: Nem, annál azért kényelmesebb vagyok!:)

M: Kicsit még visszakanyarodnék a szinkronizáláshoz. Véleményem szerint Magyarország ilyen téren a 90-es években volt a csúcson, szerinted minek köszönhető az a hanyatlás, ami napjainkban érzékelhető?

FZ: Ma is vannak igényes és selejtes munkák egyaránt. A szinkron színvonala egyenesen arányos azzal, ahogy minden gyorsul. Nincs se idő, se pénz semmire. De nem nevezném egyértelműen hanyatlásnak, bár tény, hogy régebben több idő volt mindenre, így az igényes munkára is.

M: Tudom, hogy nehéz kérdés, de mi az öt kedvenc filmed vagy sorozatod, amihez a hangodat adtad?

FZ: Huh, ez nehéz, azért megpróbálom, de nem sorrendben írom. Két pasi meg egy kicsi, Eszeveszett birodalom, Dühös fiúk, A rózsa vére, Hogyan veszítsük el a barátainkat és idegenítsük el az embereket. Talán ezek, persze biztos van még rengeteg, amit szeretek, csak hirtelen nem jut az eszembe.

M: A rózsa véréről valamiért még nem hallottam.

FZ: Ha tudod, nézd meg, szerintem tetszeni fog! Az egyik szereplője, Matt Ross az egyik kedvencem, már nyolc alkalommal adtam hozzá a hangom és mondhatom, minden filmben más. Ebben a horror filmben sem egy szokványos figurája, akit alakítok.

M: Már régen hallottalak mozifilmben, van ennek valami különösebb oka?

FZ: Ez nem tőlem függ, hanem a rendezőtől. Az utolsó filmes munkám tavalyelőtt volt, a Megamind (Megaagy)

M: Utolsó kérdésem pedig az, hogy mit nehezebb szinkronizálni, filmet vagy mesét?

FZ: Nem típus, hanem szerepfüggő. Fizikailag nehezebb a Billy és Mandy kalandjai, Kick Buttovsky vagy éppen Alan a Két pasi és egy kicsiből.

M: Nagyon szépen köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a továbbiakhoz!




Fekete Zoltán kedvelőinek a következő oldalakat ajánlanám.:
http://www.feketezoltan.com/
Facebook rajongói oldal

Esti filmnézés!

Az utolsó csavar (2012)

 Clint Eastwoodról tudni kell, hogy amiben az ő neve szerepel, az csak is minőségi film lehet. Így van ez Az utolsó csere c. filmmel is. 2008-ban lehetett őt utoljára látni, sok embernek, s nekem is meglepetés volt az ő szereplése, hiszen a Gran Torino után lenyilatkozta, hogy ezután már csak produceri ill. rendezői munkákkal fog csak foglalkozni.

Mindezek után a néző valami nagy dologra számít, ám nem biztos, hogy ez utóbbi olyan felejthetetlen lesz.

Nézzük csak a sztorit!

"Gus idős baseball játékos figyelő, akinek a feladata új tehetségek felkutatása. A szeme viszont nincs rendben, alig látja, ami a pályán történik. Lánya, Mickey segíteni akar neki, ezért úgy dönt, elkíséri toborzó körútjára Amerikán át, ami minden bizonnyal az utolsó lesz, ha nem találnak megoldást Gus problémájára."

 Hááát igen.....Valahogy érződik, hogy sokat nem gondolkoztak, ám mégis úgy érzem, hogy ad valami pluszt. Kihangsúlyoznám Amy Adams és Clint játékát, ez a tipikus apja-lánya kapcsolatot. Egy ilyen fajta filmben a konfliktus elkerülhetetlen, de időnként jókat lehet nevetni Eastwood tipikus mormogásán. Ahogy azt már megszokhattuk, hiszen ő maga is tisztában van azzal, hogy ilyen idősen mi áll jól neki. De ezt imádjuk benne! Ehhez pedig jön Reviczky Gábor zsenialitása, aki rendszeresen szinkronizálja Cleintet. Justin Timberlake is feltűnik a filmben, mert hát egy szingli lány (Amy Adams) nem maradhat egyedül. Drámai oldala néhol igen csak nevetséges, de ügyesen oldották meg a szerelem kibontakozását. Ettől függetlenül akadnak benne érthetetlen elemek, mégis egy nagyon szerethető film. Meg kell említenem John Goodman nevét is, aki a világon az egyik legjobb mellékszereplő és sokszor feldobta ezt a filmet is. 

 Semmi különös nem kell egy ilyen filmhez, csupán csak annyi; hogy az ember leüljön a tv elé este egy kis nasival, aztán gondolkodás nélkül elmenjen aludni:)

Aki eddig is szerette Eastwoodot, az ezután is fogja, aki pedig nem ismeri túlságosan annak talán egy kicsit monoton lesz. Tudom ajánlani többek között a Gran Torinót, és a Dicsőség zászlaját !

Kötelezők, amiket érdemes elolvasni I. - Bovaryné

        Senkit sem akarok megrémíteni, tisztában vagyok vele, milyen a diákok viszonya a kötelező olvasmányokkal, de nem szeretném, hogy az iskola elvégzésével megmaradjanak az előítéletek. Én se olvastam el szinte semmit a gimnázium alatt, mindig találtam érdekesebb és jobb könyveket. Aztán jött az egyetem, ahol már muszáj volt végigmenni rajtuk és rá kellett döbbennem, hogy ezek igenis kötelező művek, de az ember csak felnőttként tudja igazán értékelni őket. Nos, a Bovaryné is tipikusan ilyen mű.

Az írója Gustave Flaubert, aki roppant precízen írta regényeit; a szereplők elnevezései, cselekedetei, sőt még ruhái színei sem véletlenek, itt mindennek van utalása, mögöttes tartalma. A könyv alcíme Vidéki erkölcsök, de akár ez lehetne: Amikről inkább nem mesélünk. 1857-es megjelenésekor akkora botrányt kavart, hogy az írót perbe fogták vallás- és erkölcsgyalázás vádjával. Gyönyörűséges főszereplőnőnk Emma, aki minden korban aktuális és tipikus nő. Unja már az életet a családi házban, ezért hozzá megy Charles-hoz, aki egy tipikus vidéki férfi, ráadásul szerencsétlen is. Habár orvos, a szakmájában sem brillírozik, az élet elmegy mellette, de imádja Emmát, bár nem érti meg őt, az asszony vágyairól fogalma sincsen. Szegénykém egy balek (na igen, ő is aktuális...). Nagyon nagy balek.

Emma az életét a romantikus regényekben éli, arról ábrándozik, hogy a szerelem és a házasság olyan csodálatos, mint a könyvekben. Természetesen ez nem így van, belesüpped a mindennapokba, nincs semmi, ami lekötné -még a családja sem. Na de regényekből jön az ihlet és nosza neki, kipróbálja, hogy szeretőt tartani izgalmas-e. Ám hiába rajong érte több férfi, hiába lesik a kívánságait, a nő továbbra is sztoikus marad. Két férfi azonban átmegy a rostán és a szeretőjévé válik. Az első Rodolphe, akivel a titkos kis románcot túlságosan átélte, ezért a férfi elhagyja őt. A második delikvens Léon, akivel az elején nagyon is szenvedélyes a kapcsolat, de ő sem bírja Emma romantika-hajszolását.

A szerelmi ügyek mellett más mániája is van Emmának, a vásárlás...Lheureux, aki luxuscikkeket szállít a nőnek, igen lelkesen, mert a behozott termékek árát "furcsán" váltogatja, így a Bovary családot kifosztja a vagyonából. (nem, itt nincs happy end, ez nem az Egy boltkóros naplója)

Ha ez még önmagában nem elég csábító, akkor elárulom, hogy a mű reális ábrázolásának köszönhetően megelevenedik előttünk az 1830-40 évek vidéki Franciaországa. Fel-fel bukkannak olyan múltat idéző tárgyak, mint például a cigarettatárca. Engem már az is megfogott, hogy Emma lovaskocsin meg bevásárolni csecsebecsékből :)


A történetet nem szeretném hosszan taglalni, inkább olvassátok el, de garantálom, hogy egy kicsit mindenki magára ismer Emmában. Emmában, aki önpusztító volt, mindent kipróbált, amit érdekesnek tartott és aki haláláig kereste a boldogságát, de sajnos sose találta meg. Don Quijote női változata nagyon is szerethető!